Finnország az érintetlen természet gyönyörű paradicsoma. Csodálatos látvány, ahogy a sűrű fenyőerdőket, nyírfaligeteket felszabdalják a tavak ezrei.

1999.július 16-22-ig , Kaustinenben járt a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskar egy nemzetközi népzenei találkozón. A színes forgatagban felfedezhetők voltak az európai együttesek mellett kínai, afrikai és ausztrál csoportok is. A mohácsi kórus egy zenés, táncos, énekes népzenei produkcióval lépett fel a Fesztiválsátorban, majd a vendéglátók szervezte templomi koncerten…

Párosával kerültünk elhelyezésre családoknál. Jutka kórustársammal egy rendőrtiszt (hölgy) vendégei lehettünk. Egy saját tavacskával rendelkező, fenséges erdő közepén lakott, ahol szinte harapni lehetett fenyők friss  illatát.

A fehér éjszakák kellős közepébe érkeztünk, melynek látványa nap, mint nap feledhetetlen volt. Csodálatos, halvány zöldes fénnyel terült szét az esti égbolton, melyet  minden éjjel megcsodálhattunk a szaunázás utáni tóba merülésünkkor.

Fárasztó napjaink voltak, mert messze laktunk a várostól, így minden nap magunkkal kellett „cuccolnunk” kétféle fellépő ruhát is, és csak késő éjjel értünk mindig haza. Házigazdánk mindig azzal örvendeztetett meg bennünket, hogy szirénázó rendőrautóval furikázott mindenfelé. Napközben az egész várost színes, forgó kavalkád töltötte be, melyhez mi is nem egyszer rögtönzött táncház bemutatónkkal csatlakoztunk. 

Egy nap elvittek bennünket egy fürdőzésre a Balti tengerhez, melynek a vize júliushoz képest nagyon hideg volt. Annyi sirály körözött és csapkodott mellettünk, hogy visítozva menekültünk előlük, s magunk se hittük el, hogy mi voltunk azok, akik jobban féltünk tőlük, mint fordítva. Egy olyan fantasztikus élményfürdővel zártuk ezt a napot, hogy szemünk-szánk elállt a csodálkozástól. Hatalmas, kupolás építmény, márvány burkolattal, ahol külső, belső szigetekkel, csobogók, zuhatagok sokaságával zsugorították, és tágították a teret. Ilyent még se előtte, se az óta nem láttunk sehol.

Helsinki híres Sziklatemplomában is énekelhettünk (Temppeliaukio) melynek nincs harangja, de fantasztikus az akusztikája. Felemelő zenei élmény volt a sziklás, rózsaszín-szürke gránittal borított falak között megszólalhatnunk.

Megtudtuk, hogy mélységesen megsértődnek azon a finnek, hogy az „ezer tó országával” azonosítják őket, holott több mint 180 ezer tó és kisebb-nagyobb szigetecske tarkítja területét.

Felejthetetlen élményekkel, új ismeretekkel, és számos baráti kapcsolattal gazdagodva tértünk haza erről a fesztiválról.