(Preambulum: a belsőségek „szagától” rosszul leszek... és közvetlen utána már NEM tudok enni belőle....ezért előzőleg minden hozzávalót fokhagymás, vöröshagymás, babérleveles vízben ( a nyári konyhámban) megfőzöm, majd átmosom)

A megfőtt hozzávalókat: tüdőt és nyelvet a hártyáitól jól megtisztítom, majd a szívvel együtt vékony csíkokra vágom. Egy evőkanál nádcukrot világosra pirítok, majd hozzáadok 1 evőkanál lisztet, s tovább kevergetve 2 fej apróra vágott vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát, 2 babérlevelet. Hozzáreszelek egy citrom héját és pár percig tovább pirítom. Egy kevés pirospaprikát szórok rá és azon nyomban felöntöm annyi vízzel, hogy mártás sűrűségűre forrjon össze. ( Aki a "krémesebb állagot" szereti, ezt bot-mixerezheti) Beleteszem az összevágott belsőségeket és ízesítem sóval, borssal, dijoni mustárral, citromlével (s ha kell még egy kis cukorral) Még 5-6 percig forraljuk és már kész is!!! (Tejfölt nem keverek bele, aki szereti, az külön tehet rá.)

A „gombóchoz” a zsemléket apró kockára vágom és kevés olívaolajon aranybarnára pirítom. („megbolondíthatjuk” egy szelet apró kockára vágott és előzőleg kisütött füstölt szalonnával) Egy tálba: lisztből, tojásból és vízből nokedli-tésztát készítek...sózom, borsozom és egy csokor apróra vágott petrezselymet adok hozzá, majd belekeverem a zsemlekockákat. Vizes kézzel gombócokat formálok belőle és lobogó sós vízben kifőzöm őket. ( csak addig, amíg a „felszínre” nem jönnek.) Túlfőzni nem szabad, mert a gombóc akkor jó, ha a zsemlekockák „ropogósak” maradnak benne.

( Fenti adag 1 tüdő, 1 szív, 1 nyelv-ből készült ...négyen ettünk belőle)

JÓ ÉTVÁGYAT !