CSODÁS „SEMMIT-TEVÉS”….
Egyedül vagyok. Ma közel, s távol senki a „láthatáron”…ezért mentesítettem magam minden „itthoni” tennivalótól. Nem főzök! Nem mosok! Nem takarítok!...sőt ma semmi mást nem csinálok, mint írok, olvasok és zenét hallgatok. Egy IGAZI SZABAD NAP lesz a jutalmam. „ Mert megérdemlem!” …időnként ezt is.
Leheveredtem egy nagy árnyas fa alá a kertben… és már az első percben elvonta valami a figyelmem. Két hangya jelent meg, s egy hatalmas morzsát cipelgettek. Szorgalmukat, kitartásukat hosszan elnézegettem…
s közben másfajta „hangoskodásra” lettes figyelmes. Egy harkály szállt a villámhárító(nk)ra és ott akkurátusan kopácsolta a fa-póznát. Majd rövidesen követte a párja is, majd ketten kopogtattak tovább…
Később egy gólya szállt a szerbtemplom keresztjére…(megnéztem az órám) hol egyik, hol másik lábán....másfél órát ott álldogált és csak kelepelt-kelepelt.
Láttatok már galambokat (egészen közelről) „csókolózni”? Hát!...tündériek voltak… hosszú percekig csak „csőröztek” és turbékoltak. Meg sem mertem moccanni, nehogy megzavarjam őket ebben a szép együttlétükben.
Utána arra lettem figyelmes, hogy a feketerigónk ki-be száll a fészkéből és szorgalmasan visz a csőrében valami ennivalót a fiókáinak. Egyszer csak leszállt velem szemben a pergola korlátjára… és szó szerint „ LEKIABÁLT” engem. elkezdett „perlekedni” velem. Nézett rám? és csak mondta-mondta a magáét. Gondolom, azt akarta a tudtomra adni, hogy zavarom őt feldata(i) ellátása közben… hogy menjek már el onnan a fenébe… vagy legalább a rádiót kapcsoljam ki, mert a hangos zenétől nem hallja a kicsinyei hívó szavát.
Aztán tücskük, bogarak, lepkék… Nem is gondoltam, hogy ennyi minden(ki) lakója, látogatója kis kertemnek!
Szóval a napomat a természet lágy ölén ilyen csodás semmit-tevéssel töltöttem….
