Pecáztam!!!!         …nem is tudtam, hogy tudok pecázni! ,… azaz még sem,… de mindenesetre fogtam két jókora pontyot: egy nagyobb "tükröset", meg egy "pikkelyest", no meg ráadásul három kárászt... a többieknek pedig még csak kapásuk sem volt .

Az is igaz, hogy első nekirugaszkodásomban a zsinórt sikerült feldobnom a fára, s az úgy belegabalyodott egy ágba, hogy a sógoromnak le kellett szakítani az egészet…….mit ne mondjak, nagyon  „örült” nekem. Egyszer meg olyan hatalmasat dobtam (még  most is -bocsi- hangosan röhögök!!!!.. a szitun), hogy a tó közepén békésen pecázgató ember zsinórjával összeakaszkodtam, s az úgy bepörgött, hogy akkorát rántott rajta, hogy szinte kitépte a kezemből a botomat. Erre már elege is lett belőlem a sóginak, s azt mondta, hogy ússzak be érte. ( Úgy látszik, ez a V. testvérek mániája, hogy engem  vízbe ugrasszanak…)  Azt nem mondhatom, hogy kellemes fürdőzés volt, de unalmas nem volt ez a délután, az biztos!  Ezután már minden szuperül ment. A gilisztát is magam akasztottam a horogra,  dobtam, húztam, rántottam, fárasztottam, szákoltam….mindent úgy, ahogy kell, ahogy azt a „tudók” csinálják. A Márok-i tavon voltunk (Székelyszabar-Himesháza között féluton balra).

A tó egyik felén egy rezervátum van, ahol szabadon sétálgattak az őzek és a szarvasok. Egészen közel jöttek hozzánk,s eszegették az eléjük dobott elemózsiát.