Egy nyaralás emlékei ( Nagypartos 1989)
E nyáron négy család összefogott,
s Nagypartoson letáborozott.
Nagy serényen készülődtünk már, s
Vártuk, hogy a Dunán tetőzzön az ár.
Bár az indulást egy kis vita előzte meg,
Csütörtökön elfoglaltuk végre táborhelyünket.
Fiaink sok izzadsággal, verejtékkel,
Kialakították nyári telephelyünket.
Dolgoztak ők sok kemény napon át
S asszonyaiknak varázsoltak egy luxuslakosztályt.
Mert van ám nekünk konyhánk és étkezőnk,
Fürdőszobánk, angol WC-nk és mozitermünk.
Igaz, a legyek és szúnyogok csak csípnek-marnak,
De a lényeg: háziállataink is velünk vannak:
Négy papagáj, két pinty és egy kutya
Vigyázza éjszakai, nyugodt álmunkat.
Parancsnokot még otthon választottunk,
De azóta ezt már rég megbántuk.
Nem találja se ruháját, se gatyáját,
Egy lavórban tartja összes tudományát.
Az asszonyok úgy sütnek-főznek,
Mintha nem is nyaralni jöttek volna ide.
De férfiúink is nagyon rendesek,
A reggelit mindig ők készítik el.
A pirítósért felel a Gyuluja,
Persze jár még hozzá kávé és konyak.
Mert mi arra lányok, valljuk be rákaptunk,
Este a „moziban” is egyet-kettőt lehajtunk.
Ezután jöhet az andaxin,
Hogy aludni is tudjunk valamit.
készülődés az esti mozizáshoz
Van köztünk egy mániákus fóbiás,
Ki éjszakánként sátorról-sátorra jár.
Mert ő bizony a fejébe vette azt,
Hogy felméri a légteret minden sátorban.
Hogy ággyal jár, hol anélkül,
Estére ő mindig teljesen felélénkül.
A csapatunk fő horgásza, Pistike,
De nem fogott ő mást, mint pecanyelet.
Mert a halak bíz’ elkerülik nagy ívben…
Még Bókban is a szomszéd csónakjába ugrottak be.
De mivel ő egy igazi sportember,
Mindennap nekifog nagy lendülettel.
A nagy fogásról egyre csak álmodik,
S közben magában nagyokat káromkodik.
Zsuzsika indul a strandra:
- Júj, itt iszap van! – mondja fintorogva.
Kettőt lép, de még mindig csak süllyed,
Az iszap már a bugyijáig ér fel.
Hogy párjával nyugodtan szexelhessen
Minden este hazatér a saját, bejáratott fekhelyre.
Marikánk, egy nappal késve érkezett ide,
Bár Gyuszija már este várta sóhajtozva, epekedve.
Belépett, s az irányítást nyomban átvette,
Miután kis motyóját a sátorban letette.
A táborunk nem is tábor, hanem kéjlak, édenkert!
Fölöttünk a „Bikini-raj”, alattunk a „Szeszelde”.
Kómásak ők éjjel-nappal,
Felváltva rókáznak a szabadban.
A mi fiaink hősiesen viselkednek,
Fát cipelnek, tüzelnek és hidat vernek.
Kényelmünkről éjjel-nappal gondoskodnak,
Csak egy kicsit túl sokat fontoskodnak.
Ágikát egyik éjjel röpke álom lepte meg,
Melyből valóság lett, s vendégeink érkeztek.
Vajas Jóska, meg két fia: Balázs, József kenuval,
Míg kedves neje követte őket a túlsó parton kocsival.
Igaz, ők csak egy rövid kirándulást terveztek,
De jól érezték magukat, s velünk töltötték a hetet,
S így ők is teljes jogú táborlakók lettek.
De lehet, hogy ezt ők már rég megbánták,
Mert nyakukba varrtuk a mindennapi bevásárlást.
A tábori létszám 14 és 20 között változott,
Volt kinek szék, másnak meg kanál nem jutott.
Az étvágyunk hál’ Istennek kitűnő,
Ebédnél Mari már azon gondolkodik:
Mi lesz uzsonnára a menü.
Tíz napon át egészséges életmódot folytattunk,
Súlyt löktünk, futottunk és távolba ugrottunk.
Utolsó este tábortüzet a vízparton gyújtottunk,
Hol a szomszéd tábor lakóit is vendégül láttuk.
A tűz ropogott, a zene szólt,
S itt egész éjjel diszkó volt.
Ezután jött a nótázás,
Majd másnap a sátorbontás.
a tűz ropog, a zene szól.....
A táborban rend volt és fegyelem,
Ez ellen véteni senkinek sem lehetett.
Ki ezt mégis megszegte,
A parancsnok azt „kiköttette”.
11 nap és 10 éjjel kint voltunk a szabadban,
S bizony az derült ki, hogy egyikünk sem hibátlan.
Kinek ez, kinek meg az a rigolyája,
Talán a barátságnak ez volt az igazi próbája.
Mert bizony e közös tábor volt a próbatétel,
A barátságok kinél lazultak, kinél erősödtek.
Mindazt mi itt volt, meg lehet ismételni,
Rajtunk múlik, tudunk-e egymáshoz alkalmazkodni.
Vámosi Ági volt e sorok írója,
Bocsánat, ha néhol nem rímelt a strófa... !!!
